1923. december 8-án született Jászdózsán, szegényparaszti családban. Már nyolc éves korában cselédkedett, 16 évesen Pestre került, ahol megtanulta a gombatermesztés csínját-bínját. 1943-ban bevonult katonának, de nem frontszolgálatra, hanem a jászberényi méneskarhoz osztották be. Pápán érte a háború vége, de a katonaságtól csak 1946-ban szerelték le, mint családfenntartót. Az építõiparban helyezkedett el és részt vett az újjáépítésben, romeltakarításban, kitanulta az ácsmesterséget. Így került Miskolcra, majd Kazincbarcikára, ahol a BVK, a szénosztályozó, a város „A” és „M” jelû épületeinek építésénél vállalt oroszlánrészt, mellette oktatta a fiatalokat. Itt alapított családot és telepedett le véglegesen. Munkája mellett a társadalmi élet meghatározó szereplõjévé vált. Volt MHSZ-titkár, népi ülnök, tanácstag, lépcsõházbizalmi, zenekari tag, munkásõr, a Mini-vadon, a berentei orvosi rendelõ, a városi kórház, óvodák, iskolák számára szervezett társadalmi munkák vezéregyénisége volt. 1974-ben az elsõk között lett Kazincbarcika város díszpolgára.

Okleveles vegyészmérnök, mérnök – közgazdász 1942-ben született, 1971-tõl a Borsodi Vegyi Kombinát, 1991-tõl a jogutód BorsodChem Részvénytársaság alkalmazottja.
A 70-es években fejlesztõ mérnökként vett részt a PVC III nagyberuházás elõkészítésében, majd annak megvalósításában, mint létesítmény - fõmérnök.
A 80-as években kereskedelmi igazgatói pozícióban alakította ki a piaci kapcsolatokat, melyek a megvalósított fejlesztések termékeinek értékesítését eredményezték.
1991. szeptember 01-jétõl 2006-ig a BorsodChem Rt. vezérigazgatója volt. A sikeres válságmenedzselés után irányításával a társaság eredményei lehetõvé tették a tõzsde bevezetéssel egybekötött privatizációt, amely fordulópontot jelentett a cég hosszú távú fejlõdési folyamatában.
Irányításával a BorsodChem egy nemzetközileg elismert, a minõség – biztonság – környezet egységének filozófiáját a gyakorlatban megvalósító társasággá alakult.
A város és környéket életminõségének javítása érdekében tett erõfeszítések között kiemelkedõek a légszennyezés csökkentése és a szennyvíztisztítás területén elért nagyszerû eredmények. Példaértékû magas színvonalú ipari kultúrát alakított ki.

Takács István több mint húsz esztendõn keresztül vezette Kazincbarcikát, 1968 szeptember 1 és 1989 április 1 között töltötte be a tanácselnöki tisztséget.
A két évtized alatt 6000 új lakással, hat általános és két középiskolával, (Egészségügyi és a 112. Sz.), hat óvodával, két 120 fõs bölcsõdével, boltokkal, infrastruktúrával gazdagodott a város. Nagy hangsúlyt fektetett városvezetõként az élhetõ város, a nagy zöld terek kialakítására.
Takács István kezdeményezésére bontakozott ki és vált általánossá Kazincbarcikán a városszépítés, amely sokféle formában és akció keretében folyt, s amely nemcsak parképítésben és védelemben fejezõdött ki, hanem az emberek természettel való kapcsolatának alakításában is.
Szintén ekkor alakult ki és honosodott meg néhány szokás és rendezvény, mint például a városszépítési munkák, az óvodák, iskolák között évente megrendezett városszépítési és környezetvédelmi verseny, a pedagógusok háromévenkénti országos tanácskozása, a kétévenként megtartott amatõr színjátszó fesztivál.
Mindezek révén Kazincbarcika országosan is ismertebbé és elismertté vált, aminek egyebek között a többször megszerzett Tiszta, virágos város cím és 1982-ben a Hild-János-emlékérem a bizonyítéka.
Takács István nyugdíjba vonulása után sem lett hûtlen a városához. A Kazincbarcikáért való tenni akarás jegyében hívta életre 1989-ben a Barcikai Históriást. Így alakult ki egy érdekes, jól megírt folyóirat, amelynek célja Kazincbarcika városának és környékének sokoldalú, tudományos igényû ismertetése volt. A 2000-ig, tíz éven át megjelenõ kiadvány hasznos útikalauza volt a város története, történelme iránt érdeklõdõknek, amely nagy szolgálatot tett Kazincbarcika, a táj, a szülõföld megismerésében, megszerettetésében, és az érte való szolgálatban is.
Kazincbarcika Önkormányzata 2004-ben Takács Istvánnak a Kazincbarcika Város Díszpolgára kitüntetést adományozta.

1958-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Ezt követõen a Borsodi Vegyi Kombinátban kezdett el dolgozni, ahol 1991 decemberéig, korengedményes nyugdíjazásáig tevékenykedett. Dolgozott mûszakos mérnökként, gyáregység diszpécserként, a mûtrágyagyár vezetõjeként, majd a Termelési és Technológiai Fõosztályt vezette.
1963. márciusától 1980 márciusáig, négy cikluson keresztül Kazincbarcika város országgyûlési képviselõje volt. Ezen megbízatásból eredõen aktívan részt vett a Városi Tanács VB. munkájában. 1990-tõl Kazincbarcika Város Önkormányzatának képviselõje, az elsõ ciklusban listán került a Képviselõ – testületbe ezt követõen a 10. sz. választókerület egyéni képviselõje. A Képviselõ – testület Gazdasági bizottságát már három cikluson keresztül vezette.
A Díszpolgár cím egy kiváló szakember és közéleti ember „életmûvének” elismerése.

1956. május 13-án született Barcson. 1981-ben Pécsett jogi diplomát szerzett 1985-ben az ELTE-n jogi szakvizsgát tett, szintén az ELTE-n humánökológus diplomát kapott 1992-ben, s 2001-ben a PTE-n politológus lett. Munkáját a Pécs Városi Tanács gyámügyi elõadójaként kezdte 1981-ben, majd hatósági részleg vezetõje lett a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnál, illetve a Környezetvédelmi Felügyelõségnél.
1992-1994-ig pécsi önkormányzati képviselõ, 1993-tól az MSZP parlamenti frakciójának szakértõje, 1994 óta Baranya 2. választókerületének országgyûlési képviselõje. 1994. és 1998. között a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára.
1998-2002-ig az országgyûlés alelnöke, 2002-tõl az elnöke.
2005-ben a párt köztársasági elnökjelöltje.
Barcs és Dejtár díszpolgára. Tevékenységét a belga, francia, osztrák, izraeli és perui kormány magas állami kitüntetésekkel ismerte el.
Szili Katalin az az országos, ismert és méltán népszerû politikus, aki ismeri a város és környékének eredményeit és problémáit. 1998-ban a Városi Uszoda, 2002-ben a Városi Fûtõmûvet avatta. A város 50. évfordulójára rendezett ünnepség díszvendége és szónoka volt.

Dr. Hunyadi Józsefné magyar-francia szakos középiskolai tanár, aki 69 évvel ezelőtt vette át diplomáját az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Egész életét a gyermeknevelésnek és a tanításnak szentelte. Kezdetben saját családja nevelésére fordított ideje legjavát. Pedagógusként csak a diplomaszerzés után 16 évvel sikerült elhelyezkednie. Kéked, Kázsmárk, Ózd általános iskoláiban tanított, majd 1963-ban került a Ságvári Endre Gimnázium állományába. 1973-ban nyugdíjazták, de ezután még 17 évig tanított az Irinyi János Szakközépiskolában és az egykori 105. Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. 2001-ben 85. születésnapján rendkívüli irodalomórát tartott Csokonai költészetéből a mai gimnazistáknak.

Dr. Hunyadi Józsefné városunk köztiszteletben álló személyisége, Kazincbarcika Millenniumi zászlójának zászlóanyja. Életcélja, nemet életelvei és gyakorlata, a tanári pályán eltöltött kiemelkedően eredményes évtizedei alapján méltó Kazincbarcika Város Díszpolgára kitüntető címre.

Dr. Vékony Ernő 1930. március 28-án született Budapesten. Egész életében nagy gondot fordított az önképzésre, tanulásra. A Tanácsakadémiai tanulmányok után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán szerzett doktorátust, elvégezte a Politikai Főiskolát és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. 1948-1954-ig Csobajon dolgozott iktatóként, irodavezetőként, tanácstagként és VB titkárként. Az itt szerzett tapasztalatokat jól hasznosította a következő munkahelyén, Szerencsen a Nagyközségi Tanácson, osztályvezetőként, VB titkárként, tanácselnök helyettesként, tanácselnökként. 1970-ben került Kazincbarcikára, ahol a város politikai vezetője lett. E tisztségét 14 évig látta el. Működése alatt nagy figyelmet fordított a város szellemi és kulturális életének fejlesztésére, számos ma is meglévő rendezvény lelkes támogatója volt már a kezdetekben (pl. Színjátszó Fesztivál). Kiemelt feladatának tekintette a nevelési-oktatási intézmények tárgyi és személyi feltételeinek megteremtését, szellemi műhelyek, pedagógiai tanácskozások szervezését támogatta. Részese volt a város extenzív fejlesztésének. A város politikai vezetőjeként szerzett tapasztalatait jól hasznosította 1984. és 1990. között az Észak-magyarországi Regionális Vízművek vezérigazgatójaként. Igazi otthonra talált városunkban, nyugdíjasként sem hagyta el városát, lokálpatriótaként éli mindennapjait. Tapasztalatait szívesen átadja, a jobbítás szándéka vezeti építő javaslatainak megfogalmazásában.

Mezey István gyermekéveit Sajószentpéteren töltötte, itt fejezte be általános iskolai tanulmányait. Ózdon, a József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd reklámgrafikusi képzettséget szerzett. 1970-ben Kazincbarcikára költözött, ahol az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár grafikusa lett. 1967 óta szerepel alkotásaival képzőművészeti kiállításokon. 1975-től a Művészeti Alap, majd a képző- és Iparművészek Szövetségének, későbbiekben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a tagja. 1990-től a Magyar Képző- és Iparművészek Észak-magyarországi Területi Szervezetének Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei titkára. Sokoldalú művész. Elsősorban rajzaival, újságrajzaival, illusztrációival, sokszorosított grafikáival vívott ki elismerést magának, de tipográfiai munkáival, köztéri plasztikák, díszletek tervezésével is foglalkozik. A grafika mellett az utóbbi évtizedben festményekkel is szerepelt kiállításokon. Mezey István a város elismert polgára. A mindennapi rajzolás, festés mellett ünnepségek dekorációit készítette, kiadványokat, meghívókat, okleveleket, címereket tervezett, tankönyveket illusztrált. A Kazincbarcikán zajló képzőművészeti kiállítások szervezője, rendezője, kivitelezője.